SAJÓVÁMOS Község honlapja Vakok és Gyengénlátók Számára

SAJÓVÁMOS KÖZSÉG HONLAPJA VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA

Településtörténet

Főoldal
Köszöntő
Sajóvámosról
Földrajzi jellemzők
Település történelem
Infrastruktúra
Gazdaság
Önkormányzat
Közérdekű
Kossuth Közösségi Ház
Rendezvények
Arany János Általános Iskola
Kincses Sziget Óvoda
Orvosi Rendelő
Egyéb intézmények
Szolgáltatások
Egyházak
Sport
Hírek
Vissza az alap oldalhoz

A település első ismert okleveles említése 1219-ben a Váradi Regestrumban található, amikor Vamus alakban írják a nevét és az Ákos-nemzetség Bebek családjának birtoka, amelynek egyik ága a Vámosi családnevet használta. Az írott neve villa Vamus. A család Pelsőczi Bebeknek nevezte magát, de Sajóvámosról Vámosi előnevet is használt. A település a Bebek-uradalom központja volt, ők építették a várát.A tizennegyedik században a község neve nem változott: Vamus vagy Wamus névalakokat találunk a korabeli forrásokban, azonban megkülönböztetnek Bel- és Külvamust. 1320-ban a Bebekek birtokát felosztották, a későbbi időkben már több birtokosa volt a településnek. A község a tizennegyedik században már jelentős vámszedő hely. Jellemző fontosságára, hogy a megye többször is - 1343-ban, 1353-ban - itt tartotta közgyűlését. 1445. évi törvény is megengedte a Bebekeknek a vár fenntartását, a család továbbra is ura a településnek.A tizenötödik században a Csetneki család is birtokos lett, mert 1492-ben örökjogon magáénak mondta Vámost és tiltakozik az ellen, hogy ezt Szapolyaiak második Ulászlótól vagy Beatrixtől elkérjék vagy megvásárolják. A tiltakozás eredménytelen volt, mert 1500-ban Szapolyai János birtokában találjuk Vámost.Amikor Ferdinánd jutott trónra, Mária királyné Bethlenfalvi Thurzó Eleknek adományozta a Szapolyai-birtokokat. Sajóvámos ekkor már mezővárosi rangú település, s mint ilyet a következő évben Ferdinánd Azzwpathaki Hencz Máténak adományozta. A Bebek-családon kívül tehát még két birtokosa lett a településnek, akik nemcsak a maguk birtokát igyekeztek megtartani, hanem erőszakkal is foglaltak el részeket, többek között Dercsényi Miklós birtokát. 1582-ben Rudolf Sajóvámost és Sajópálfalát Gyulay Jánosnak adta.A tizenhatodik században a földesurai közül nagy szerepet játszott Mágócsy Gáspár, akinek a nevéhez fűződik a reformációnak a településen való nagyméretű elterjedése is.Sajóvámos a török időben hódoltsági terület volt, bár egy része a szendrői várhoz tartozott, de a töröknek adózott. Bár a község rendszeresen fizette az adót, mégsem tudta elkerülni a legrosszabbat: 1599-ben Sajóvámos határában ütközet zajlott le a kassai parancsnok seregei és a törökök között. A csatát a törökök nyerték és Sajóvámost is feldúlták. A tizenhetedik századot követően a Mágócsyak mellett még több birtokosról emlékeznek meg a feljegyzések.A huszadik század első felében az Edelsheim-Gyulai család volt a község birtokosa. Ebben az időben a lakosság mezőgazdasági termelésből élt, felvevő piacot a közeli Miskolc jelentett. A község birtokosa, Edelsheim-Gyulai Lipót hatalmas gyümölcskertészetet is kialakított birtokain. Sajóvámoson a "Hangya" Szövetkezet mellett, a Sajóvámosi Községi Hitelszövetkezet is működött.A második világháború előtt egy református, egy római katolikus és egy görög katolikus iskolája volt a községnek. Kulturális intézményei a Gazdakör és a Leventeegyesület voltak. Sajóvámost 1939-ben villamosították.A huszadik század második felében a község mezőgazdasági termelése a helyi "Aranykalász" MGTSZ. keretein belül folyt.
A község lakóinak egy része ma is a mezőgazdaságból él.A községben mindössze 4-5 százalékos a munkanélküliség. Helyben fő foglalkoztatónak az Önkormányzat és intézményei, valamint a helyi vállalkozások, kereskedelmi egységek, szolgáltatók számítanak. Több munkavállaló a környező városokban jó nevű gazdasági társaságoknál, vállalkozásoknál, a közeli ipari parkokban, bevásárlóközpontokban és a megyei egészségügyi központokban találnak munkát.

Vissza az oldal tetejére