Református egyház

Szabó Zoltán
református lelkipásztor

Sajóvámoson Bebek Imre, majd Mágóchy Gáspár földesurak terjesztették el a reformációt. A XV. században gótikus stílusban épült temploma is a reformátusok birtokába és használatába került a XVI. század közepén. Ezt igazolja az 1595. évi templomösszeírás is. 1599-ben a királyi csapatokat Sajóvámosnál megverték, ekkor érte végzetes katasztrófa a templomot is. Helyreállítási munkálatokat csak egy évszázad múlva, 1700-ban végeztek a templomon. 1746-ban a falu 200 házában laktak reformátusok.

1843-ban tűzvész pusztította el a falut, de valószínű, hogy a templom sértetlen maradt, mert nagy füves térség választotta el a környező utcáktól. A református templomot 1900-ban jelentősen átépítették. Megemelték a falait, új ajtókat, ablakokat, karzatokat, padlózatot és padokat kapott. A nyolcszög három oldalával záruló támpilléres keletelt szentélyét ép diadalív választja el az alig szélesebb hajótól. Mennyezete sík, vakolt. Szép, faragott, barokk szószékkoronáján fiait etető pelikán van. Korábbi tornyát lebontották és helyette a ma is meglévő hegyes toronysisak épült fel. Ezzel a torony magassága 35 méter.

A torony alatt látható a két világháborúban elesett hősök emléktáblája. Orgonáját Országh Sándor építette 1882-ben tíz változattal. A 800 kg-os harangját Szlezák László öntötte 1929-ben Budapesten, a 350 kg-osat pedig a budapesti Harangművek készítette 1922-ben. A műemlék jellegű templomot a középkorban temető vette körül.

Ravatalozó

A ravatalozó a református egyház tulajdonát képező területen helyezkedik el, az épület önkormányzati tulajdon, a temető a református egyház tulajdonában van. A katolikus temető pedig a katolikus egyház tulajdona.

 

Római katolikus egyház

A Római Kat. Egyházközség jelenlegi adatai:
Címe: 3712 Sajóvámos, Kossuth u. 5.

Ellátva: Borsodszirákról
Kaló János, római katolikus esperes, plébános

Levelezési cím:
Rk. Plébánia, Borsodszirák, Bartók B. u. 67.
Telefon: 48/341-074

Róm. kat. hívek száma: 1.046 fő (2000. évi népszámlálási adatok szerint)

A templom titulusa: Szűz Mária neve

Hittanórák Sajóvámoson, Sajósenyén:
óvodáskortól 8 osztályig

A római katolikus plébánia története

1320-26 között már említik a település Szent Katalinról nevezett kápolnáját. 1332-ben papja 8-10 garas pápai tizedet fizetett. A XV. században gótikus stílusban épült katolikus templom a reformátusok birtokába és használatába került a XVI. század közepén.
A település neve 1219-ben a Váradi Regestrumban Vamus névalakban fordul elő. 1320-ban Bel- és Külvámos nevű két falurészt különböztettek meg. Szent Katalinról nevezett kápolnáját 1320- 1326-ban említik, papja 1332-ben 8 garas pápai tizedet fizetett. Ekkor már jelentős vámszedőhely és megyei közgyűlések színhelye volt. A XV. században a vámosi vár őrsége és Bebek Imre hárította el a huszitáknak a Sajó völgyében Galgócnál mélyebbre való benyomulását. 1527-ben mezővárosként említik. Földesurai a Bebek családtagok, majd Mágosi
Gáspár meggyökereztették a reformációt. A XVII. század közepétől a Keglevich család lett a főbirtokos. A XV. században épült gótikus templomot a reformátusok birtokba vették, és 1700-ban helyreállították. 1746 körül a 200 házban lakó református lakosság mellett mindössze 50 gyónó katolikus hivőt találtak itt. Katolikus templom ekkor már nem volt, a hívek a falun kívül fekvő Keglevich-kastély házikápolnájába jártak istentiszteletre, itt a gróf időnként udvari káplánt alkalmazott. (1) 1794-ben a sajóvámosi katolikus hívek papot kértek helységükbe, de Eszterházy püspök nem látott reményt óhajuk megvalósulására: "Mi ugyan készek vagyunk az
Instánsok kívánságát tellyesíteni s Lelki Pásztort közikbe rendelni, tsak arrul tétessünk bizonyossá, hogy közöttök a Templom szolgáival betsületessen el élhet. Mert mivel a Plébániáknak regulatioja jobb időkre halasztatott légyen, remélni nem lehet, hogy az felsőség a vámosi plebanusnak tartására a Religionarius Fundusbul mostanság valamit resolvájon". Végre 1803-ban, a sajóvámosi katolikus híveknek 20 éven át folytatott sürgetésére, a helytartótanács egy helyi káplán tartására évi 205 Ft-t rendelt, Keglevich Károly pedig kastélyában állandó lakást jelölt ki, javadalmazására egy jobbágytelek földjét biztosította. A helyi lelkészség
tehát 1803-ban megalakult, bevezették az első lelkészt, Gosztonyi Károlyt. Filiák lettek: Boldva és Pálfalva faluk, Senye és Zbuska puszták. Templom az egész parochiában sehol sem volt. 1806-ban a helyi lelkészséget királyi rendelettel plébánia rangjára emelték, 1811-ben a vallásalap paplakot építtetett. (2) A kastélykápolna eredetileg is igen szűk, megközelítése
pedig körülményes volt. 1817-től egymást érték a templomépítés iránt előterjesztett kérelmek. 1843-ban leégett az egész falu, a saját portájuk helyreállításával elfoglalt hívek a templomépítés körüli munkát nem vállahatták. 1845-ben Marco Casagrande egri szobrász művészeisen megrajzolt tervvázlatot készített a Sajóvámoson felépítendő templomról, ezt építészeti kidolgozásra kiadták Farkas József miskolci építésznek, ez azonban rövidesen
börtönbe került, meghalt, a szép tervrajz elveszett. Keglevich József kegyúr most Bécsben Pichl Alajos főhercegi udvari építésszel és akadémiai taggal készíttetett egy díszes és túlméretezett templomtervet, erre nézve pedig a helytartótanács 1847-ben úgy rendelkezett, hogy
ennél kisebb és kevésbé költséges templomot kell terveztetni. (3)1865-ben Keglevich István a sajóvámosi uradalmat és kastélyt eladta a református vallású Degenfeld Imrének,
aki a kastélykápolna helyiségét saját céljaira kívánta fordítani, sürgette annak kiürítését. 1866-ban az érsekség ismét elkészíttetett egy tervet és költségvetést, de a kormány nem vállalta a 14 000 Ft-os költséget, a kevés igával rendelkező hívek pedig megtagadták a kézi és fuvarterheket. 1878-ban Frank Károly plébános újból a VKM-hez fordult, de a tervek vizsgálata további egész évtizedet vett igénybe. Végre 1886-ban a VKM. a vallásalap terhére engedélyezte az építési költségeket és Szilvásy Nándor rozsnyói építőmester 1887-ben, 80 évvel a plébánia felállítása után, felépítette a plébániatemplomot is. 1889-ben Sajósy Alajos egri festő elkészítette az oltárképet. (4)A templom titulusa: Szűz Mária neve. Sajósenye filia neve Sene alakban egy 1312 körül kelt oklevélben merül fel. 1332/37-ben Szent Egyedről nevezett temploma s ennek András nevű papja volt. 1599-ben a tatárok a templommal együtt elpusztították, azóta három
évszázadon keresztül pusztának számított, csak a Templomdomb nevű hely emlékeztet egykori egyházára.
JEGYZETEK. 1. Csikv. Borsod IV. rész 136. lap - Canvis. 1746. -
2. Prot. 1794:591. lap Canvis. 1829. - 3. Par. Sajóvámos - 4. Par.Sajóvámos.
Ezen ismertető Dr. Soós Imre levéltár-vezetőnek a Szent
István Társulatnál 1985-ben megjelent Az egri egyházmegyei
plébániák történetének áttekintése c. munkájából
való, a 161-162. oldalról.

1806-ban Keglevich gróf és a vallásalap római katolikus plébániát létesített a községben, amivel a katolikus vallás is előre tört. A katolikus templomot 1887-ben építették újjá.

Ravatalozó

A ravatalozó a református egyház tulajdonát képező területen helyezkedik el, az épület önkormányzati tulajdon, a temető a református egyház tulajdonában van. A katolikus temető a katolikus egyház tulajdona.

Görög katolikus egyház
Tóthszegi István
görög katolikus paróchus

A sajóvámosi görög katolikus egyházközösség évszázados múltra tekint vissza. Temploma igen fiatal, 1983-ben épült fel a 12 apostol tiszteletére. Így a búcsúünnep július első hétvégéjére esik.
A keleti szokásokhoz igazodva a templomot ikonosztázion (képállvány) díszíti. Többes funkciója gyanánt a szentélyt választja el a hajótól. Így takarva el a szentliturgia „titkos áldozatát” a hívek elől. Másrészt a régi századokban a nép "képes bibliája" gyanánt szolgált. Mivel az Istenszülő Szűz Mária és Jézus Krisztus életének eseményeit és az ó- és újszövetségi szentírás profétáit, szentjeit ábrázolja. Nálunk az ikonosztázion négy alapképe látható. Balról jobbra haladva Szent Miklós püspök, a magyar görög katolikus egyház védőszentje gyanánt szolgált, mivel az Istenszülő Szűz Mária, Jézus Krisztus és a templom védőszentjének (itt a 12 apostol) képét ábrázolva.