A
település első ismert okleveles említése 1219-ben
a Váradi Regestrumban található, amikor Vamus
alakban írják a nevét és az Ákos-nemzetség
Bebek családjának birtoka, amelynek egyik
ága a Vámosi családnevet használta.
Az írott neve villa Vamus. A család
Pelsőczi Bebeknek nevezte magát,
de Sajóvámosról Vámosi előnevet is
használt. A település a Bebek-uradalom
központja volt, ők építették a várát.
A
XIV. században a község neve nem
változott: Vamus vagy Wamus névalakokat
találunk a korabeli forrásokban, azonban megkülönböztetnek
Bel- és Külvamust. 1320-ban a Bebekek
birtokát felosztották, a későbbi időkben már több
birtokosa volt a településnek. A község a XIV.
században már jelentős vámszedő hely. Jellemző
fontosságára, hogy a megye többször is - 1343-ban,
1353-ban - itt tartotta közgyűlését. 1445.
évi törvény is megengedte a Bebekeknek a
vár fenntartását, a család továbbra is ura a településnek.
A XV. században a Csetneki
család is birtokos lett, mert 1492-ben
örökjogon magáénak mondta Vámost és
tiltakozik az ellen, hogy ezt Szapolyaiak
II. Ulászlótól vagy Beatrixtől
elkérjék vagy megvásárolják. A tiltakozás eredménytelen
volt, mert 1500-ban Szapolyai János
birtokában találjuk Vámost.
Amikor
Ferdinánd jutott trónra, Mária
királyné Bethlenfalvi Thurzó Eleknek adományozta
a Szapolyai-birtokokat. Sajóvámos
ekkor már mezővárosi rangú település, s mint
ilyet a következő évben Ferdinánd Azzwpathaki
Hencz Máténak adományozta. A Bebek-családon
kívül tehát még két birtokosa lett a településnek,
akik nemcsak a maguk birtokát igyekeztek megtartani,
hanem erőszakkal is foglaltak el részeket, többek
között Dercsényi Miklós birtokát.
1582-ben Rudolf Sajóvámost és Sajópálfalát
Gyulay Jánosnak adta.
A XVI. században a földesurai közül
nagy szerepet játszott Mágócsy Gáspár, akinek
a nevéhez fűződik a reformációnak a településen való
nagyméretű elterjedése is.
Sajóvámos
a török időben hódoltsági terület volt, bár
egy része a szendrői várhoz tartozott, de a töröknek
adózott. Bár a község rendszeresen fizette az adót,
mégsem tudta elkerülni a legrosszabbat: 1599-ben
Sajóvámos határában ütközet zajlott le a
kassai parancsnok seregei és a törökök között. A csatát
a törökök nyerték és Sajóvámost is
feldúlták. A XVII. századot követően
a Mágócsyak mellett még több birtokosról
emlékeznek meg a feljegyzések.
A XX. század első felében az Edelsheim-Gyulai
család volt a község birtokosa. Ebben az időben a
lakosság mezőgazdasági termelésből élt, felvevő piacot
a közeli Miskolc jelentett. A község birtokosa, Edelsheim-Gyulai
Lipót hatalmas gyümölcskertészetet is kialakított
birtokain. Sajóvámoson a "Hangya"
Szövetkezet mellett, a Sajóvámosi Községi
Hitelszövetkezet is működött.
A második világháború előtt egy református, egy római
katolikus és egy görög katolikus iskolája volt a községnek.
Kulturális intézményei a Gazdakör és a Leventeegyesület
voltak. Sajóvámost 1939-ben villamosították.
Az
I. és II. világháborúban elesett hősök emlékműve
A
XX. század második felében a község
mezőgazdasági termelése a helyi "Aranykalász"
MGTSZ. keretein belül folyt.
A község lakóinak egy része ma is a mezőgazdaságból
él.
A községben mindössze 4-5 %-os a
munkanélküliség. Helyben fő foglalkoztatónak az Önkormányzat
és intézményei, valamint a helyi vállalkozások, kereskedelmi
egységek, szolgáltatók számítanak. Több munkavállaló
a környező városokban jó nevű gazdasági társaságoknál,
vállalkozásoknál, a közeli ipari parkokban, bevásárlóközpontokban
és a megyei egészségügyi központokban találnak munkát.
